Minden ami szép, minden ami jó.

Immár 3 hete, hogy a Seattle Seahawks a 48. Super Bowl-on minden tekintetben jobb volt ellenfelénél, a Denver Broncos-nál, és ezzel teljesen megérdemelten elhódította az első Lombardi trófeáját a franchise történelmében. Azóta már javában megy az offseason, találgatunk, hogy kiket tudunk megtartani a szabad-ügynökeink közül, kit húzhatunk a drafton, milyen posztokon szorulunk erősítésre vagy épp a megfelelő mélység kialakítására.
Megmondom őszintén nem szeretek a múltról beszélni. A jelen és a jövő mindig jobban foglalkoztat. De amit a 2014-es PO-ban a csapat mutatott játék, csapategység és összefogás terén, az megér még egy misét. Még nálam is.
Mivel a 13-3-as mérleggel megszereztük az első kiemelést, így a wild card körben nyugodtan nézhettük a fotelből, hogy kit hoz az utunkba a sors. Igen a sors. Mert az olyan sorsszerű volt, hogy ismét a New Orleans Saints jön hozzánk vendégjátékra, csakúgy mint néhány héttel azelőtt, amikor a 13. héten alapszakasz meccset játszottunk velük. Akkor nagyon simán győztünk, és mindenki úgy volt vele, hogy ez most keményebb dió lesz. Én lakodalmas elfoglaltságom miatt nem tudtam élőben nézni a meccset, de telefonon végig követtem az eredményt…óránként. Egy percig nem gondoltam, hogy nem nyerünk. Jobbak voltunk, mint a Saints. Pláne otthon, a nagyszerű közönségünk előtt. Az eredmény szorosabb volt, de visszanézve is, a játék képe eléggé hasonlított az alapszakasz meccséhez. Másnap a Margitszigeten kicsit „fáradtan” jelentem meg a bowl.hu-s fórumfoci aktuális eseményén, ahol közös ismerősünk, SeaSzilaHawk is ott volt. Én mint rookie, Ő pedig legalább olyan tapasztalattal bírt, mint a jó öreg, éppen Hall of Fame-be választott Walter Jones. Ez a játékban hamar meg is mutatkozott, na de ezt inkább hagyjuk. Persze szóba jött a tegnapi meccs, majd megkérdezte tőle, hogy kit szeretnék jobban, a Panthers-t vagy a 49ers-t ellenfélnek, lévén ők aznap játszottak az NFC döntőbe jutásért. Én azt mondtam, hogy játékban kedvezőbb nekünk a Panthers, de én a 49ers testén keresztül szeretnék bejutni a Super Bowl-ba. Minden kívánságom így teljesülne…
A Saints ellen már látszott, hogy a védelem PO formában van, de ez szinte az egész szezonra igaz. A támadók halványan kezdtek, de a Seahawks offense nem fog 30-35 pontokat átlagolni meccsenként, egyszerűen nem erre találták ki. Legalábbis addig, amíg ilyen védelem van biztosan nem. A 49ers elleni NFC döntő pedig éppen olyan meccs volt, amit vártam tőle. Kőkemény védelmek, igazi háború a pályán. Vélhető volt, hogy az a csapat fog nyerni amelyik támadói kevesebbet hibáznak majd. Nos a 49ers végig meccsben volt, Kaepernick remekül futott, de a 4. negyedben 3 labdavesztést is sikerült kierőszakolnia a védelemnek, amit már nem sikerült korrigálnia az ellenfélnek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy előrehozott Super Bowl-t sikerült megnyerni.
Aztán jött az XLVIII, amiről lehetne sokat írni, ömlengeni, de felesleges, minden bizonnyal a legtöbben élőben láttátok az eseményt, ha nem, akkor azóta felvételről(én legalább 5-ször). A legtöbb szakértő a Denvert látta esélyesebbnek, nem tudták elképzelni, hogy van ellenszer a Broncos támadójátékára. Nos, 36-0 is volt az eredmény. Annyira egyértelmű volt a meccs, hogy a második félidőben konzisztensen 10 percenként ittam a pálinkát, 20 percenként dohányoztam, és kollektívan vártuk, hogy Hollai Olivér mikor mondja ki, hogy Bóltimór. Amikor ez megörtént, nagyobbat éljeneztünk, mint Doug Baldwin TD-jénél. Senki sem várt ekkora különbséget. Ledöbbenve ültünk, és komolyan már én is vártam Peyton Manning feltámadását…hiába. Tökéletes game plan, még fantasztikusabb végrehajtás, a támadók rámutattak az elmélet helyességére, miszerint döcögött a gépezet, de a liga legjobb védelmei ellen. A Broncos védelme(tegyük hozzá, hogy sok hiányzóval) nem ütötte meg ezt a szintet. És ugye a védelmek nyerik a bajnokságot. Malcolm Smith-t nagy dicséret illeti, ő lett a SB MVP, de engedjétek meg, hogy ezt a címet most magamtól, virtuálisan odaadjam Kam Chancellor-nak, aki az egész PO-ban óriásit játszott, mindenhol ott volt, és ha ott volt, az valakinek fájt.
Bocsássatok meg, szeretnék többet is írni, nyilván lehetne is, de rengeteg teendőm van, folyamatban van a Combine, aminek a végén már a csapat offseason-járól szeretnék írni. Addig is élvezzétek a győzelem ízét és a Seattle Seahawks Hungary új felületét, amit szeretnénk a lehető legtöbb tartalommal felruházni. Go Hawks!