Az ablakról, a falról és a pénzről

Mennyit ér Russell Wilson? Búcsút inthetünk-e a bajnoki álmoknak, ha többet keres majd?
A szörnyeteg újraháziasítása után a holtszezon legfontosabb talánya az maradt, hogy már most kap-e új szerződést az irányítónk, és ha igen, mekkorát. A jól értesültek csillagászati összegekről vélnek tudni, amelyek a liga legjobban fizetett játékosává tehetik Wilsont. És nem kell soká kutakodni olyan statisztikai adatokért, amelyek azt igazolják, hogy ezt akár meg is érdemelheti. A legfontosabb mutató: nemcsak a jelenlegi mezőnyben, hanem a Superbowl-érában nem volt olyan irányító, aki több győztes meccset produkált volna az első három évében (RW 36-tal toronymagas első, a Luck-Marino-Matt Ryan trió 33-mal hozza a megosztott ezüstöt). Az örök kétkedők szerint mindez messze nem Wilson képességeinek köszönhető, a brutálisan erős védelem és a brutálisan erős futójáték egy nála közepesebb QB-ból is királyt csinált volna. A mellette érvelők szerint azonban az átjáróház támadófal és a legnagyobb jóindulattal is csak átlagos elkapók ellenére képes csodára minden áldott vasárnap.
A legutóbbi rájátszás statisztikái Wilson jelentős hozzáadott értékéről tanúskodnak. Tizenhét 20 yard feletti és három 40 yardnál nagyobb passzával mindenki mást felülmúlt a playoffban (20+: Brady 11, Luck 9, 40+: Romo 2, többiek legfeljebb 1). A sikerült átadásonkénti átlagával egyedüli irányítóként haladta meg a 10 yardot (10,1), csak a tökéletes passer ratinget teljesítő Julian Edelman és Jon Ryan nyújtott nála jobbat egy-egy kísérletéből.

Ugyanakkor mindannyian emlékszünk a főcsoportdöntős „remeklésre”, és általánosságban is igaz, hogy a Seahawks-drukker alapélménye a támadósor akár több negyeden, egész félidőkön át is elhúzódó, folyamatos 3&outokba zuhanása.
O-fal! O-fal! drága kedves válasz!
Azért az irányító élete se könnyű, a PFF számai (https://www.profootballfocus.com/blog/2015/03/30/sig-stats-accuracy-under-pressure/) szerint a nyomás alatt legpontosabban dobó tíz irányító közül éppen ő kényszerül a legtöbbször menekülni, szinte minden második próbálkozásnál (46 százalékban). A többieknél (RG3 kivételével, akit viszont közel kétszer nagyobb gyakorisággal sackelnek) 27-39 százalék között mozog ez a mutató. Igaza lehet tehát azoknak, akik szerint a támadófal nem védi meg eléggé az irányítót. Ezért különösen aggasztó, hogy épp az e fronton legbiztosabb pontnak számító Ungert engedtük el elsőként, és a pótlásáról nincs hír, sőt, a tavalyi rosterről még megmaradt Schilling visszavonulását pedzegetik. Egyre valószínűbb tehát, hogy a centerkérdést draftról oldhatjuk meg, de az OL megerősítése általában is elsődleges feladat lesz április végén.
Eddig oké, de mi van az ablakkal?
Az angolszász sportnyelv championship window alatt azt az időszakot érti, amíg egy-egy csapatnak – elsősorban játékosállománya alapján – valós esélye van bajnokságot nyerni. A jelenlegi tárgyunk szempontjából ez azért érdekes, mert egyes olvasatok szerint Wilson biztosra vehető és nagyságrendekben mérhető fizetésemelése bezárhatja ezt az ablakot. Azt senki nem vitathatja, hogy a nyílászáró a legutóbbi két évben inkább nyílt, mint zárult. 2014 februárjában a Denver lemosásával sarkig tártuk, és idén is csak az utolsó előtti pillanatban vágta be előttünk a Butler nevű huzat. Azt viszont már többen mondják, hogy az aranykornak vége, ha Wilson rekordösszeget tesz zsebre. Az ő olvasatuk szerint a Seahawks legfontosabb versenyelőnye az elmúlt időszakban éppen az volt, hogy kirívóan olcsón tudott hadrendbe állítani egy rendszerbe passzoló, megbízható irányítót. A jóárasság igazolásáért a kispadnál nem kell messzebb menni: az elsőszámúnk elsőszámú cseréje, Tarvaris Jackson másfélszeres pénzért, 1,2 millió dollárért játszott összesen 3 snapet (akár fejben is kiszámítható, hogy Wilson 1054 snapje nagyjából 800 ezer dollárt hozott a konyhára). A fillérekért melózó irányító mellé könnyű volt odatenni a sztárrá nevelt játékosokból álló védelmet, ha azonban több helyett foglal a fizetési sapka alatt, elkerülhetetlenül meg kell bontani a kulcsemberek egységét is – vélik a károgók.
Akkor tényleg egy marad a gyűrű, ha jön a drágaság?
A szurkolói elfogultságtól távolról sem mentes válasz az, hogy nem. Ti. hogy nem jön. A drágaság. Pontosabban nem akkora jön. Kijár a gúnykacaj a fátyolos szemű naivitásért, de talán Wilsonnak van annyi esze, hogy tudja, sokkal többe kerülhet neki, ha megkéri az árát. Ezt sugallhatja John Scheider mantraként ismételgetett válasza is az irányító új szerződését firtató kérdésekre:

„Russell bajnokságokat akar nyerni több éven át, mindig arról beszélünk vele, hogy hogyan lehetünk tartósan bajnokesélyes csapat.”

Ha a hírek igazak, legkésőbb a június közepi edzőtáborig, ha más nem is, az jó eséllyel kiderül, hogy neki (és Paul G. Allennek) mennyit ér Wilson.
(A hét második felében jön A másik 11 itt a blogon!)